Jó olvasást:D
P.x
Sziasztok! A nevem Rose Adams. Árvaházban nevelkedtem. Csak aztán annyira nem bírtam a bezártságot,hogy elszöktem. A rendőrök 2 évig kerestek. És 2 év után feladták.A tánc az életem. Mindenhol táncolok. A konyhában főzés közben, néha még a kocsiban is ülve...már amennyire lehet ülve táncolni. Egyedül lakom,egy kis társas házban. A szomszédok leginkább csak panaszkodnak rám,hogy én "mennyire neveletlen tinédzser,aki nem tudja lehalkítani a zenét több figyelmeztetés után se" vagyok.
A suli...hm...holnap lesz az első tanítási nap. Kilencedikesként persze rettegek. Nem lesz ott velem senki,se barátok, se család. Apropó barátok....általánosban volt 1-2. De azóta nekik lett barátjuk..én meg...elvoltam. Mondhatjuk..mindegy. A pasik..nem igazán az én világom. Általánosba papírgalacsinnal lődöztek folyamatosan. Meg röhögtek rajtam, az árvaházban hiába mondták a nővérek,hogy ilyen meg olyan szép vagyok. Csak azért mondták,hogy ne legyek csalódott.
Holnap lesz az első tanítási nap. És én szó szerint remegek. Lehet,hogy hülyén hangzik,de félek. Egy csomó pasi és "menőn vagyok öltözve ezért járjunk" lány van ott. De majd meglátjuk,hogy mi lesz...egy biztos: barátaim nem lesznek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése